Ebben a cikkben összeszedtük, mi lesz a Portán, kinek szól, mi az interaktív szakácskönyv lényege, és mit érdemes még megnézni, ha valaki egy egész napot tölt Cégénydányádon.
A Gasztro Porta egyszerre kiállítóhely, rendezvénytér, közösségi tér és gasztronómiai bemutatóhely. A két felújított épületben modern bemutatótermek és egy multimédiás kiállítás kapott helyet. A kiállítás a Szatmári síkság gasztronómiai örökségét és népi kultúráját mutatja be.
A látogatók interaktív formában ismerkedhetnek a szatmári hagyományokkal. Kipróbálhatnak régi mesterségeket, részt vehetnek táncházakon, workshopokon és gyerekprogramokon, közben pedig megkóstolhatják a térség jellegzetes ételeit.
A négy funkció nem véletlenül került egy helyre. Kelemen Róbert, a Porta létrehozója egy interjúban úgy fogalmazott, hogy régen a falu központja is olyan hely volt, ahol ezek mind együtt léteztek. A Porta ezt az együttállást próbálja visszahozni rendezett, mai formában.
A programkínálatban szerepel táncház, kézműves műhely, színi előadás, gyermekfoglalkozás, kulturális est és gasztronómiai bemutató. A látogató így ugyanazon a helyen hallgathat népzenét, készíthet valamit a saját kezével, és ehet a térség konyhájából.
A Porta egyik legérdekesebb része egy szakácskönyv, amelyet a látogatók írnak. Minden vendég feltöltheti a saját családi receptjeit egy interaktív gyűjteménybe. A cél az, hogy hosszú távon egy olyan gyűjtemény jöjjön létre, amely megőrzi a szatmári ízeket és a gasztronómiai hagyományokat a következő nemzedékeknek.
A gondolatnak Cégénydányádon előzménye is van. A szomszédos Kende kúria gasztronómiai kiállításán egy 1867 óta fennmaradt, régi szakácskönyv lapozható digitális formában. Abban a régi receptek egy nemesi háztartás konyháját őrzik. A Porta szakácskönyve a mai családok konyháját gyűjti. A kettő együtt jól mutatja, hogyan változott és mi maradt meg a térség főzési hagyományából.
Egy családi recept sokszor csak egy füzetben vagy valaki emlékezetében létezik. Ha bekerül egy közös gyűjteménybe, mások is elkészíthetik, és a recept akkor is elérhető marad, ha a füzet elvész.
A Gasztro Porta mögött egy hosszabb munka áll. Az Adj Isten Szatmárban kezdeményezés 2014 óta működik. Kezdetben az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok eljussanak a vásárlókhoz. Ma az Adj Isten Szatmárban Egyesület a Gasztro Porta megvalósítója.
Kelemen Róbert az elmúlt években következetesen a helyi közösség fejlesztésén dolgozott. A Gasztro Porta ennek a munkának a folytatása. A településen korábban már működött pajtaszínház és lovarda is. A Porta ötlete a faluban tartott közösségi disznótorok vendégeinek visszajelzéseiből született.
A Porta céljáról Kelemen Róbert így beszélt.
„A Gasztro Porta egy olyan hely, ahol a hagyomány nem vitrinek mögött, hanem élő közösségként születik újjá. Szeretnénk, ha a látogatók úgy mennének haza, hogy kaptak egy szeletet abból, amit mi Szatmárnak nevezünk.”
Kelemen Róbert szerint a disznótorokon rengetegen mondták, hogy jó lenne egy állandó hely, ahol ezt az élményt újra és újra átélhetnék. Ebből a visszajelzésből lett a Gasztro Porta terve, egy olyan tér, ahol a közös főzés, a beszélgetés és a hagyomány nem egyszeri alkalom.
A hagyományőrzésnek sokféle formája van. A múzeumban a tárgy üveg mögött van, a látogató nézi és olvassa a feliratot. A Gasztro Porta más utat választott. Itt a látogató kézbe veheti a régi eszközöket, megtanulhat egy táncmozdulatot, megkóstolhat egy ételt, és meghallgathat egy történetet.
A programok egy része olyan hagyományokra épül, amelyeket nemzetközi szinten is elismertek. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló jó gyakorlatainak regiszterébe. A solymászat 2012 óta magyar vonatkozásban is szerepel az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének listáján. Mindkettő olyan tudás, amelyet elsősorban csinálva lehet továbbadni.
A Porta kiállításain helyi művészek alkotásai, kézműves tárgyak és népi viseletek is helyet kapnak. Külön figyelmet kapnak azok a mesterségek, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, pedig a térség identitásához szorosan kötődnek.
A gasztronómia a koncepció közepén áll. Szatmár konyhájának talán legismertebb terméke a szatmári szilvalekvár, amely 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban. Hagyományosan cukor és tartósítószer nélkül, hosszú főzéssel készül, amíg sötét, szinte fekete, sűrű masszává nem válik. Az alapanyaga főleg a besztercei szilva, amely évszázadok óta terem a szatmári Tiszaháton.
A Porta részeként nyílik a Szatmári Kávéház és az Értéktár is. A kávéház saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket. Az Értéktár polcain helyi termékek kapnak helyet, házi szilvalekvárok, kézműves csokoládék, tészták, mézek, kézműves portékák és az Adj Isten Szatmárban humoros, vidéki témájú ajándéktárgyai. A hosszú távú terv az, hogy ezek a termékek online is elérhetők legyenek.
A Porta több közönségnek is ad valamit. A gyerekes családokat gyermekfoglalkozások, kézműves napok, íjászat és solymászat várják. A projekt egyik fő célja, hogy a fiatal családok számára vonzó, élményalapú programokat kínáljon, és összekösse a generációkat.
A néptánc és a színjátszás kedvelői a táncházban és a színházi programokon találnak kapcsolódást. Aki a szatmári ízekért jönne, annak a kávéház, az Értéktár és a gasztronómiai bemutatók szólnak. A helyieknek pedig egy olyan találkozóhely jön létre, ahol megállhatnak, beszélgethetnek és együtt alkothatnak.
A tervek szerint a Porta a szatmári kulturális turizmus új szereplője lesz, és hosszú távon a régió központi találkozópontjává válhat. Kelemen Róbert azt szeretné, ha idővel fogalom lenne Szatmárban, és ha öt év múlva az egész országban ismernék.
Aki a Portára látogat, érdemes egész napot szánnia a falura. A szomszédos Kende kúriát báró Kende Zsigmond, Szatmár vármegye követe építtette klasszicista stílusban, az építés éve 1833. Az épületet 2004 óta a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és felújítás után 2016 óta látogatható.
A kúriában négy kiállítás van. A nemesi szalon korabeli bútorokkal mutatja be a nemesi életmódot. A családtörténeti szobában a Kölcsey és a Kende család története látható, és egy érintőképernyős installáción bárki megtervezheti a saját címerét. A gasztronómiai kiállítás az úri és a paraszti konyha kapcsolatát mutatja be. A természetismereti szoba a Szatmári síkság földrajzáról, növényvilágáról és természetvédelméről szól.
A kúria parkja ma 14 hektáros, eredetileg egészen a Szamosig nyúlt. A park egyik ismert fája egy nagyjából 190 éves platán, amelyet Öreg Hölgynek neveznek. A lombjában madarak fészkelnek, az odúiban denevérek élnek.
A kúria és a Porta egymás mellett áll, a támogatott projekt egyik célja éppen az, hogy a Porta összekapcsolódjon a kastélyparkkal. Így egy látogatás során a nemesi múlt, a paraszti konyha és a mai közösségi élet egyetlen sétával bejárható.
A kúria nevében a Kölcsey név is szerepel, de a Kölcsey család sosem lakott itt. A két család rokonságban állt egymással, és Kölcsey Ferenc levelezett Kende Zsigmonddal. A költő Kende kérésére verset írt az épületre, amelynek sorai ma is olvashatók a kúria oromzatán. A vers a Szamos partján álló házról szól.
A kúria parkjából ma is látszik a Szamos, amelyet a folyószabályozás idején kiegyenesítettek. A folyó közelsége a Gasztro Porta vendégeinek is része az élménynek. A Porta saját szlogenje is erre utal, egy nap Cégénydányádon, a Szamos partján.
A Gasztro Porta olyan helynek készült, ahová többször is vissza lehet menni. A szakácskönyv minden látogatóval bővül, és Kelemen Róbert célja az, hogy az emberek rendszeresen visszatérjenek.
Ha van otthon egy régi családi recept, amit a nagymamától vagy az anyától örököltél, érdemes magaddal vinni. Az interaktív szakácskönyvben ott a helye, és ezzel a saját családod is része lesz annak, amit ma Szatmár konyhájának hívunk.
Kelemen Róbert üzenete azoknak, akik eddig csak hallottak a helyről, egyszerű.
„Azt, hogy jöjjenek el. Itt a hagyomány nem teher és nem tananyag, hanem élmény. És ezt szeretnénk mindenkinek megmutatni.”
]]>A háttérben egy olyan ember áll, aki elkötelezetten dolgozik azon, hogy a szatmári kultúra megélhető, szerethető formában térjen vissza a mindennapokba. Ő Kelemen Róbert, a Gasztro Porta megálmodója és az Adj Isten Szatmárban kezdeményezés arca.
Az interjúban arról kérdeztük, honnan jött a Porta ötlete, miért épül minden program a részvételre, és miért kapott ekkora szerepet a gasztronómia. A beszélgetés közé olyan háttérinformációkat is tettünk, amelyek segítenek megérteni, mire utalnak a válaszok.
„A vidék értékei nem múlt időben léteznek, csak meg kell mutatni őket.”
Az Adj Isten Szatmárban kezdeményezés 2014 óta működik. Az indulásakor az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, elsősorban a lekvárok és a párlatok piacra jussanak. Mára egyesület áll mögötte, amely a Gasztro Porta megvalósítója is. A márka neve a humoros, vidéki témájú ajándéktárgyakon is megjelenik, amelyeket a Porta Értéktárában lehet majd megvásárolni.
Kelemen Róbert egy másik interjúban úgy fogalmazott, hogy a projekt célja mindig ugyanaz volt. Értéket teremteni, vonzóvá tenni a vidéket a fiatal családok számára, és közösséget építeni. A Gasztro Porta ennek a munkának egy központi állomása.
Honnan indult a Gasztro Porta gondolata?
Azt vettem észre, hogy az emberekben ott van a vágy a kapcsolódásra, a közösségre, a gyökereikre. A disznótoraink alatt rengetegen mondták, hogy jó lenne, ha lenne egy állandó hely, ahol ezt az élményt újra és újra átélhetnék. Innen jött az ötlet, teremtsünk egy teret, ahol a hagyomány nem díszlet, hanem hétköznapi valóság.
Kelemen Róbert válaszából kiderül, hogy a disznótorok vendégei maguk kérték, hogy legyen egy állandó hely is, ahol ez az élmény nem egyszeri alkalom.
Kelemen Róbert válaszában a díszlet szó külön figyelmet érdemel. A hagyományőrzés sokszor bemutatást jelent, egy tárgyat, egy viseletet vagy egy táncot megnéznek, lefényképeznek, és a látogató továbbmegy. A Porta ezzel szemben olyan helyet akar, ahol a hagyományt használják.
Cégénydányádon ez a két megközelítés egymás mellett is látható. A szomszédos Kende kúriában négy klasszikus kiállítás mutatja be a nemesi életmódot, a Kölcsey és a Kende család történetét, a térség konyháját és a Szatmári síkság természeti értékeit. A kúria gasztronómiai tárlata az úri és a paraszti konyha kapcsolatáról szól, vidéki konyhabelsővel és étkezési szokásokkal. A Gasztro Porta ehhez képest egy lépéssel tovább megy. Itt a konyhában főzni is lehet.
Mit szeretne, hogy érezzen a látogató, amikor belép a Portára?
Azt, hogy megérkezett. Hogy leteheti a telefont, megfoghat egy fakanalat, beülhet egy beszélgetésbe, és részese lehet valaminek, ami őszinte. A Gasztro Porta nem gyors élményt ad, hanem mélyet.
A válaszban szereplő fakanál a közös főzéshez köthető, amely a Porta gasztronómiai bemutatóinak és az interaktív szakácskönyvnek is az alapja. A szakácskönyvbe minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit, így a gyűjtemény a vendégekkel együtt bővül. A cél egy olyan receptgyűjtemény, amely hosszú távon megőrzi a szatmári ízeket a következő nemzedékeknek.
„A hagyomány csak akkor él, ha használjuk.”
A programok nagy része interaktív. Miért volt ez fontos?
A mai világban sok minden átsiklik a kezünk között. Én szeretném, hogy az emberek kézbe vegyék a régi tárgyakat, belehallgassanak a táncház ritmusába, megérezzék, hogy a lekvárfőzésnek is van lelke. Így érthető meg igazán, milyen gazdag örökségünk van.
A táncház említése több, mint egy programpont. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatainak regiszterébe. A döntést az UNESCO bizottsága az indonéziai Balin hozta meg. A táncház módszer lényege éppen az, amiről Kelemen Róbert beszél. A néptáncot és a népzenét nem színpadról nézik, hanem együtt, közösségben tanulják és járják.
A Porta programjaiban a táncház mellett kézműves foglalkozások, solymászat, íjászat és színjátszás is szerepel. Mindegyik olyan tudás, amelyet könyvből nehéz megtanulni, és a legkönnyebben úgy adható tovább, ha valaki megmutatja és a másik kipróbálja.
A Gasztro Porta egyszerre kulturális tér, közösségi hely és gasztronómiai élmény. Hogy fér össze mindez?
Természetesen. Régen a falu központja is egy olyan hely volt, ahol ezek mind együtt léteztek. Igyekszünk visszahozni ezt az érzést, korszerű, rendezett formában.
A korszerű forma a gyakorlatban két felújított, hagyományos magastetős épületet jelent a Dózsa György utcában, modern bemutatótermekkel és multimédiás kiállítással. A fejlesztést az Adj Isten Szatmárban Egyesület valósította meg 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból, a TOP Plusz program keretében. A két ház közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett áll, amely a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében kiállítóhelyként működik.
„Szatmár ízei nem trendek, hanem mesék.”
Miért ilyen hangsúlyos a gasztronómia a koncepcióban?
Mert az ízek az identitásunk részei. Egy szilvalekváros kanálban benne van egy egész tájegység története. A Gasztro Porta ezt szeretné újra elérhetővé tenni, kézzelfoghatóan.
A szatmári szilvalekvár 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban. Hagyományosan cukor és tartósítószer nélkül készül, hosszú főzéssel, amíg sötét, szinte fekete, kenhető masszává nem sűrűsödik.
Az alapanyaga elsősorban a besztercei szilva, amely évszázadok óta terem Szatmárban, a Tiszahát vidékén. A térség egy régi paraszti fajtája, a nemtudom szilva 2012 óta hivatalosan elismert önálló fajta. Amikor Kelemen Róbert egy tájegység történetéről beszél egy kanál lekvárban, ezekre a hosszú évszázadok alatt kialakult termesztési és főzési hagyományokra utal.
A Porta részeként nyíló Értéktár polcain házi szilvalekvárok is helyet kapnak, más helyi termékek, kézműves csokoládék, tészták és mézek mellett.
Melyik étel áll önhöz a legközelebb?
A gombóc. Nem azért, mert különleges, hanem mert otthonos. A gyerekkorom egyik meghatározó íze.
Ez a válasz jól mutatja a Porta gasztronómiai szemléletét. A középpontban nem ünnepi fogások vagy éttermi kreációk állnak, hanem azok az otthoni ételek, amelyeket a családok nemzedékeken át főztek. Az interaktív szakácskönyv is ezeket gyűjti. Egy családi gombócrecept pontosan az a fajta tudás, amely a legkönnyebben elveszik, ha senki nem írja le.
Érdekes párhuzam, hogy a szomszédos kúria gasztronómiai kiállításán egy 1867 óta fennmaradt szakácskönyv lapozható digitálisan. Az egy nemesi háztartás receptjeit őrzi, és azért maradhatott ránk, mert valaki annak idején leírta őket. A Porta interaktív szakácskönyve ugyanezt teszi a mai családok receptjeivel. Aki feltölti a nagymamája gombócának leírását, az ugyanazt a munkát végzi el, mint egykor a régi szakácskönyv lejegyzője. A két gyűjteményt egymás mellé téve az is látszik, hogyan változott a térség konyhája.
„A jövő generációi számára is szeretnénk valamit hátrahagyni.”
Hogyan látja a Gasztro Porta jövőjét?
Szeretném, ha idővel fogalommá válna Szatmárban. Egy olyan hellyé, ahova az emberek nem csak egyszer, hanem rendszeresen visszatérnek, mert jól érzik magukat, mert kapnak valami pluszt.
A visszatérő vendégekhez olyan kínálat kell, amely nem merül ki egy látogatással. A Porta ezt több irányból építi. A programok között táncház, kézműves műhelyek, színi előadások, gyermekfoglalkozások, kulturális estek és gasztronómiai bemutatók szerepelnek. A Szatmári Kávéház saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket, és hosszú távon az Értéktár termékei online is elérhetők lesznek.
A környék is ad okot a visszatérésre. A szomszédos kúria 14 hektáros parkjában áll egy nagyjából 190 éves platán, amelyet Öreg Hölgynek hívnak. A kúria négy kiállítása között egy gasztronómiai tárlat is van, ahol egy 1867 óta fennmaradt szakácskönyv lapozható digitális formában.
Mit üzenne azoknak, akik még csak hallottak a Gasztro Portáról, de nem jártak ott?
Azt, hogy jöjjenek el. Itt a hagyomány nem teher és nem tananyag, hanem élmény. És ezt szeretnénk mindenkinek megmutatni.
A Gasztro Porta Cégénydányádon, a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt található, a Kende kúria szomszédságában. Aki ellátogat, egy napot tölthet a Szamos partján, és ha visz magával egy régi családi receptet, az is bekerülhet a szatmári ízek közös gyűjteményébe.
]]>A most induló Gasztro Porta ennek a folyamatnak az egyik legerősebb eleme. A Dózsa György utcában két hagyományos, magastetős épület újult meg, modern bemutatótermekkel és multimédiás kiállítással. A fejlesztést az Adj Isten Szatmárban Egyesület valósította meg 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból.
A projektről Kelemen Róberttel beszélgettünk. Arról kérdeztük, mit jelent neki személyesen a Porta, miért épít közösségi teret egy kis faluban, és hogyan lehet a hagyományt úgy továbbadni, hogy a mai embernek is legyen köze hozzá. A válaszok közé háttérinformációkat is tettünk.
Mit jelent önnek ez a projekt személyesen?
Számomra a Gasztro Porta sokkal több egy újabb fejlesztésnél. Ez egy hosszú évek óta érlelődő elképzelés, válasz arra a kérdésre, hogyan őrizhetjük meg a szatmári kultúrát úgy, hogy közben a mai ember számára is élhetővé és vonzóvá tesszük.
A kérdés, amelyre Kelemen Róbert választ keres, sok vidéki település előtt ott áll. A hagyományokat őrizni lehet múzeumban, archívumban, fesztiválokon. A Porta azt a megoldást választotta, hogy a hagyományt a hétköznapi közösségi élet részévé teszi. A Porta ötlete a faluban tartott disznótorokon született, ahol a résztvevők maguk kérték, hogy legyen egy állandó hely, ahol ez az élmény megismételhető.
Hogyan illeszkedik ez az Adj Isten Szatmárban filozófiájába?
Teljesen szervesen. A projekt célja mindig is az volt, hogy értéket teremtsünk, vonzóvá tegyük a vidéket a fiatal családok számára, és közösséget építsünk. A Gasztro Porta ennek egy központi állomása.
Az Adj Isten Szatmárban 2014 óta működik. Az induláskor az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok eljussanak a vásárlókhoz. Ma egyesület áll mögötte, amely a Gasztro Porta megvalósítója. A márka humoros, vidéki témájú ajándéktárgyai a Porta Értéktárában is kaphatók lesznek, a helyi termelők és kézművesek portékái mellett.
A három cél, amelyet Kelemen Róbert megnevez, a Porta minden részében visszaköszön. Az értékteremtést az Értéktár és a helyi termékek képviselik. A fiatal családokat a gyermekfoglalkozások, a tanoda jellegű műhelyek és a kézműves napok célozzák. A közösségépítés pedig maga a tér, ahová a helyiek és a vendégek is betérhetnek.
A tanoda szó a hazai oktatásban egy bevett formát jelöl. A tanodák a kilencvenes évek óta működő iskolán kívüli programok, amelyek hátrányos helyzetű gyerekeknek segítenek a tanulásban és a felzárkózásban. A tanulás mellett közösségi programokat, közös főzést, játékot és kirándulást is szerveznek. A Porta programjai között ilyen tanoda jellegű műhelyek is szerepelnek.
„A közösség akkor él, ha találkozik.”
Miért volt fontos létrehozni egy ilyen közösségi teret?
Mert a falvak akkor működnek jól, ha az emberek találkoznak. Ha vannak helyek, ahol megállnak, beszélgetnek, alkotnak, tanulnak egymástól. A Gasztro Porta ezt teremti meg, egy helyet, ahova jó belépni.
A Gasztro Porta a falu közösségi életét egy olyan hellyel bővíti, amely egyszerre kiállítóhely, rendezvénytér, közösségi tér és gasztronómiai bemutatóhely. A Szatmári Kávéház saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket, és a vidéki találkozások természetes helyszíne lehet.
Mellette nyílik az Értéktár, ahol helyi termékek kapnak helyet. Házi szilvalekvárok, kézműves csokoládék, tészták, mézek és kézműves portékák mellett az Adj Isten Szatmárban ajándéktárgyai is kaphatók lesznek. Egy közösségi térnek szüksége van olyan pontokra, ahová az ember program nélkül is betérhet, és a kávéház és a bolt ezt a szerepet tölti be.
Milyen programok várják majd a látogatókat?
Táncház, kézműves műhelyek, színi előadások, gyermekfoglalkozások, kulturális estek, gasztronómiai bemutatók. De nem a mennyiség a lényeg, hanem az élmény minősége. Olyan programokat szeretnénk, amelyekhez az emberek kötődnek.
A felsorolt programok egy része nemzetközileg is elismert hagyományra épül. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatainak regiszterébe. Ez volt Magyarország második sikeres felterjesztése az UNESCO szellemi örökség listáira, előtte csak a mohácsi busójárás szerepelt rajta.
A Porta kínálatában a solymászat és az íjászat alapjai is szerepelnek. A solymászat 2012 óta magyar vonatkozásban is része az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szereplő, több országot érintő elemnek. A színjátszásnak Cégénydányádon már korábban is volt helye, a faluban pajtaszínház működik.
„A hagyomány nem nosztalgia, hanem tudás.”
Sokan úgy gondolják, a hagyományok a múlt részei. Ön hogyan látja ezt?
Én azt gondolom, a hagyomány nem visszafelé tekintés. Sokkal inkább olyan tudás, amit érdemes továbbadni. Ezek adják azt a fajta stabilitást és identitást, ami sok embernek hiányzik ma.
Azt a gondolatot, hogy a helyi hagyomány gyűjthető és továbbadható érték, Magyarországon törvény is rögzíti. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény teremtette meg a települési értéktárak és értéktár bizottságok jogi keretét. Az úgynevezett értékpiramis alján a települési és tájegységi értéktárak állnak, felettük a megyei és ágazati értéktárak, a csúcson a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteménye.
Az értékeket nyolc szakterület szerint rendszerezik, köztük az agrár és élelmiszergazdaság, a kulturális örökség és a turizmus. Az értékjavaslatokat a közösség tagjai terjesztik elő, és ugyanennek a közösségnek a tagjai döntenek róluk. A Porta Értéktára a nevével is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, a polcain a térség termékei kapnak helyet.
A szatmári konyha egyik terméke már eljutott a piramis felső szintjére. A szatmári szilvalekvár 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban.
A Gasztro Porta hogyan segíti ezt a továbbadást?
Úgy, hogy a látogató nemcsak néz, hanem részt vesz. Megfogja az eszközöket, megtanul egy mozdulatot, megkóstol egy ételt, meghallgat egy történetet. Így válik élővé mindaz, amit régen magától értetődőnek tartottunk.
A részvétel legkézzelfoghatóbb formája a Porta interaktív szakácskönyve. Minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit, így a gyűjtemény a vendégekkel együtt bővül. A cél egy olyan gyűjtemény, amely hosszú távon megőrzi a szatmári ízeket és a gasztronómiai hagyományokat.
A kiállítások is erre a gondolatra épülnek. Helyi művészek alkotásai, kézműves tárgyak és népi viseletek mellett olyan mesterségek bemutatói kapnak helyet, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, pedig a térség identitásához szorosan kötődnek. A bemutatókon a látogató kipróbálhatja azokat a mozdulatokat, amelyek régen a vidéki élet természetes részei voltak.
„Szatmárnak ma is van mondanivalója.”
Mire a legbüszkébb eddig a projekt kapcsán?
Talán arra, hogy sikerült megmutatnunk, a vidéknek van ereje. A közösségnek van ereje. És ha hiteles módon teremtesz értéket, arra az emberek odafigyelnek.
A figyelem Cégénydányád esetében mérhető is. A Gasztro Porta fejlesztése a TOP Plusz programból száz százalékos támogatást kapott. Egy hatszáz fős faluban ez jelentős fejlesztés.
Hogyan képzeli a Gasztro Portát öt év múlva?
Úgy, mint egy olyan helyet, amelyet nemcsak a környék, hanem az egész ország ismer. Egy szellemi és kulturális központot, amelyhez jó tartozni.
Ahhoz, hogy egy hely országosan ismert legyen, sok vendégnek kell eljutnia oda. A Porta ebben a szomszédjára is támaszkodhat. A Gasztro Porta közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett áll. A klasszicista épületet báró Kende Zsigmond építtette, az építés éve 1833. Ma a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és négy kiállításnak ad otthont. A támogatott projekt egyik kimondott célja, hogy a Porta összekapcsolódjon a kastélyparkkal.
A kúria négy kiállítása közül a nemesi szalon korabeli bútorokkal mutatja be a nemesi életmódot. A családtörténeti szobában a Kölcsey és a Kende család története látható, és egy érintőképernyős installáción bárki megtervezheti a saját címerét. A gasztronómiai kiállítás az úri és a paraszti konyha kapcsolatáról szól, a természetismereti szoba pedig a Szatmári síkság földrajzáról és növényvilágáról. A kúria oromzatán Kölcsey Ferenc sorai olvashatók, amelyeket a költő Kende Zsigmond kérésére írt. A 14 hektáros parkból ma is látszik a Szamos.
Az Értéktár termékeinek online értékesítése is ebbe az irányba mutat. A tervek szerint a szatmári termékek így országosan és nemzetközi szinten is megjelenhetnek, és a Porta a falun kívül is jelen lesz.
A Gasztro Porta a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt, a Kende kúria szomszédságában található. Aki egy napot Cégénydányádon, a Szamos partján töltene, ott megtalálja azt a közösségi teret, amelyről Kelemen Róbert ebben az interjúban beszélt.
]]>A két egység a Gasztro Porta része, és céljuk a régió kulináris értékeinek bemutatása és a helyi termelők támogatása. Ebben a cikkben bemutatjuk, mi kerül a polcokra, honnan jön az Értéktár elnevezés, miért éppen a szilvalekvár a szatmári konyha egyik legismertebb terméke, és mi a terv a termékek online értékesítésével.
A kávéház saját pörkölésű, jó minőségű kávéval várja a vendégeket. A Gasztro Porta egyszerre kiállítóhely, rendezvénytér, közösségi tér és gasztronómiai bemutatóhely, és ebben a sorban a kávéház az a pont, ahová program nélkül is be lehet térni.
A Porta létrehozója, Kelemen Róbert egy interjúban arról beszélt, hogy a falvak akkor működnek jól, ha vannak helyek, ahol az emberek megállnak, beszélgetnek és tanulnak egymástól. A kávéház ilyen hely lehet. A helyieknek egy napközbeni találkozópont, a vendégeknek egy megálló a kiállítások és a műhelyek között. A tervek szerint a vidéki találkozások természetes helyszíne lesz.
A kávéház környezete is sokat hozzátesz. A Gasztro Porta két felújított, hagyományos magastetős épületben működik a Dózsa György utcában, közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett. A kúria 14 hektáros parkja és a közeli Szamos egy kávé utáni sétára is alkalmat ad.
Az Értéktár polcain helyi termékek kapnak hangsúlyos szerepet. A kínálat a következő csoportokból áll.
A lista mögött egy egyszerű elv áll. A Porta ajándékboltjában az Adj Isten Szatmárban termékei mellett helyi készítők portékái is megtalálhatók lesznek, és a projekt ezzel a régió gazdaságát és identitását is támogatja. A vásárló így olyan terméket visz haza, amelyről tudja, hogy a környéken készült.
Az értéktár szó Magyarországon jogi fogalom is. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény teremtette meg a települési értéktárak és értéktár bizottságok jogi keretét. Ezek feladata a helyi értékek felkutatása, dokumentálása és rendszerezése.
Az értékek egy piramisba rendeződnek. Az alapot a települési és tájegységi értéktárak adják. Felettük a megyei és ágazati értéktárak állnak, a csúcson pedig a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteménye. Az értékeket nyolc szakterület szerint sorolják be, ezek egyike az agrár és élelmiszergazdaság. Az értékjavaslatokat a közösség tagjai terjesztik elő, és ugyanennek a közösségnek a tagjai döntenek arról, mi kerül be.
A Porta Értéktára bolt, nem hivatalos értéktár bizottság. A név azonban ugyanarra a gondolatra épül. A helyi termék itt olyan érték, amelyet érdemes összegyűjteni, bemutatni és továbbadni. Maga a projekt is ezt a nevet viseli. A fejlesztés hivatalos neve Szatmári Gasztro Porta és Értéktár.
Ha egyetlen terméket kellene kiemelni az Értéktár polcairól, az a szilvalekvár lenne. A szatmári szilvalekvár 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban, vagyis a piramis egyik legfelső szintjén.
A hagyományos szatmári szilvalekvár cukor és tartósítószer hozzáadása nélkül készül. A szilvát hosszan főzik, amíg sötét, szinte fekete színű, sűrű, kenhető masszává nem válik. Az alapanyag elsősorban a besztercei szilva, amelyet Magyarország legnevezetesebb szilvafajtájaként tartanak számon, és évszázadok óta terem Szatmárban, a Tiszahát vidékén. A térség egy régi paraszti fajtája, a nemtudom szilva 2012 óta hivatalosan elismert önálló fajta.
Kelemen Róbert egy interjúban így beszélt erről a termékről.
„Egy szilvalekváros kanálban benne van egy egész tájegység története.”
Egy másik válaszában azt mondta, hogy szeretné, ha az emberek megéreznék, hogy a lekvárfőzésnek is van lelke. Az Értéktár polcain álló üveg így a Porta programjaihoz is kapcsolódik. A lekvárfőzés a gasztronómiai bemutatók témája lehet, a kész lekvár pedig hazavihető.
Cégénydányádon a helyi termékeknek hosszabb története van. Az Adj Isten Szatmárban kezdeményezés 2014 óta működik, és az induláskor éppen az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok eljussanak a vásárlókhoz. Egy 2021 októberi beszámoló szerint a település önkormányzata 21 hektáron gazdálkodott, ebből 7 hektáron gyümölcsöt, almát, szilvát és meggyet termesztett.
Kelemen Róbert szerint a Gasztro Porta ötlete is a faluban tartott disznótorokon született.
Az Értéktár ennek a munkának ad állandó bemutatóhelyet. A cél kettős. Egyrészt a vendég megismerheti és megvásárolhatja a térség termékeit. Másrészt a helyi termelők és kézművesek új értékesítési lehetőséget kapnak egy olyan helyen, ahová a programok miatt rendszeresen érkeznek látogatók.
Kelemen Róbert a két egység szerepét így foglalta össze.
„Fontos, hogy ne csak programokat adjunk, hanem kézzelfogható élményt is. A kávéház és az Értéktár ezt az élményt teszi teljessé, otthonról hozott ízekkel, valódi helyi értékekkel és olyan termékekkel, amelyek mögött emberi történetek állnak.”
Az Értéktár kínálata a Porta programjaihoz is kötődik. A Porta kiállításain kézműves tárgyak és olyan mesterségek bemutatói szerepelnek, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak. A kézműves műhelyekben a látogatók maguk is kipróbálhatják ezeket a munkákat. Az Értéktár polcain pedig a térség kézműveseinek kész portékái kaphatók.
Ugyanez igaz a gasztronómiára. A gasztronómiai bemutatókon a szatmári ételek készítését lehet megismerni, az interaktív szakácskönyvbe a családi receptek kerülnek, az Értéktárból pedig a helyi alapanyagok és termékek vihetők haza. A látogató így a programok után a térség termékeiből is hazavihet valamit.
Kelemen Róbert a szatmári ízekről egy interjúban egyetlen mondatban beszélt.
„Szatmár ízei nem trendek, hanem mesék.”
A Porta gasztronómiai szemléletét jól mutatja Kelemen Róbert egyik interjúválasza. Arra a kérdésre, melyik étel áll hozzá a legközelebb, a gombócot nevezte meg.
„A gombóc. Nem azért, mert különleges, hanem mert otthonos. A gyerekkorom egyik meghatározó íze.”
Az Értéktár kínálata ugyanebből a gondolatból indul. A polcokon nem luxustermékek állnak, hanem olyan élelmiszerek, amelyek a térség háztartásaiban évtizedek óta jelen vannak. A lekvár, a tészta és a méz a vidéki kamrák alapdarabjai. Az Értéktár ezeket a helyi készítők munkájaként mutatja be, és ezzel a hétköznapi terméknek is nevet és eredetet ad.
Az ajándéktárgyak ugyanebbe a sorba illeszkednek. Az Adj Isten Szatmárban humoros, vidéki témájú tárgyai olyan emléket adnak, amely a látogatás után is a térségre emlékeztet.
A Gasztro Porta hosszú távú célja, hogy az Értéktár termékei a helyszínen kívül online felületen keresztül is elérhetők legyenek. Így a szatmári értékek országos és nemzetközi szinten is megjelenhetnek.
Egy online bolt azoknak is lehetőséget ad a vásárlásra, akik egyszer jártak a Portán, és később szeretnének újra rendelni egy lekvárt vagy egy ajándékot. A helyi termelőknek pedig olyan vásárlókhoz is eljuthat az áruja, akik soha nem jutnának el Cégénydányádra. A Porta így a faluban és az interneten is jelen lesz.
Aki a szatmári ízek miatt érkezik Cégénydányádra, a Portán kívül is talál gasztronómiai témájú kiállítást. A szomszédos Kende kúriát a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és négy kiállításából az egyik a gasztronómiáról szól. Ez a tárlat az úri és a paraszti konyha kapcsolatát mutatja be, vidéki konyhabelsővel és étkezési szokásokkal. Itt lapozható digitálisan egy 1867 óta fennmaradt szakácskönyv is, régi receptekkel.
A Gasztro Porta ezt a témát a mai konyha felől folytatja. A Porta interaktív szakácskönyvébe minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit. A kávéház, az Értéktár, a szakácskönyv és a kúria kiállítása együtt egy teljes gasztronómiai napot adhat.
A kávéház és az Értéktár a Gasztro Porta egészébe illeszkedik. A Portán táncház, kézműves műhelyek, színi előadások, gyermekfoglalkozások, kulturális estek és gasztronómiai bemutatók várják a látogatókat. A kiállításokon helyi művészek alkotásai, kézműves tárgyak és népi viseletek szerepelnek.
A fejlesztést az Adj Isten Szatmárban Egyesület valósította meg 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból, a TOP Plusz program keretében. A projekt célja a Szatmári síkság gasztronómiai örökségének és népi kultúrájának megőrzése, és a Porta összekapcsolása a szomszédos kastélyparkkal.
A Gasztro Porta egyszerre tiszteleg a szatmári múlt előtt és nyit a jövő felé, és közben a helyi közösség értékeit teszi a középpontba. A kávéház és az Értéktár ebben a gyakorlati rész. Itt lehet leülni, beszélgetni, és hazavinni egy darabot abból, ami Szatmárt Szatmárrá teszi.
Aki legközelebb Cégénydányádon jár, a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt találja a Gasztro Portát, a Kende kúria szomszédságában.
]]>A Gasztro Porta létrehozása új lendületet ad Cégénydányád és a környező települések közösségi életének. A projekt egyik legfontosabb küldetése, hogy olyan teret hozzon létre, amely generációkat köt össze, és amely a fiatal családok számára vonzó, élményalapú programokat kínál.
Ebben a cikkben azt mutatjuk be, milyen programok várják a gyerekeket és a családokat, mit jelent a tanoda jellegű műhely, miért kapnak helyet a helyi kézművesek, és mit érdemes még megnézni a Porta környékén egy családi kiránduláson.
A Gasztro Porta egyszerre kiállítóhely, rendezvénytér, közösségi tér és gasztronómiai bemutatóhely. A közösségi szerep ebben a sorban nem utólagos kiegészítés. Kelemen Róbert, a Porta létrehozója ezt így fogalmazta meg.
„A Gasztro Porta közösségi tér is egyben. Szeretnénk, ha a családok, a fiatalok és a helyiek együtt éreznék azt, hogy ez a hely róluk szól. A közösségépítés számunkra legalább olyan fontos, mint a kulturális értékek őrzése.”
A generációk összekötése a gyakorlatban azt jelentheti, hogy a programokon a nagyszülők tudása és a gyerekek kíváncsisága találkozik. A kézműves napokon és a gasztronómiai bemutatókon olyan mozdulatok és receptek kerülnek elő, amelyeket az idősebbek még otthonról ismernek. A Porta interaktív szakácskönyvébe minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit, így egy nagymama receptje az unokája segítségével is bekerülhet a közös gyűjteménybe.
Egy másik interjúban Kelemen Róbert arról beszélt, miért tartja fontosnak az ilyen helyeket.
„Mert a falvak akkor működnek jól, ha az emberek találkoznak. Ha vannak helyek, ahol megállnak, beszélgetnek, alkotnak, tanulnak egymástól.”
A Gasztro Porta ötlete is egy közösségi élményből született, a faluban tartott disznótorokból.
A disznótor hagyományosan közösségi esemény, ahol a család és a szomszédok együtt dolgoznak és együtt esznek. Kelemen Róbert szerint a disznótorokon rengetegen mondták, hogy jó lenne egy állandó hely, ahol ezt az élményt újra és újra átélhetnék. A Gasztro Porta erre a kérésre született válaszként.
A tervezett programok között gyermekfoglalkozások, tanoda jellegű műhelyek, kézműves napok, kulturális estek, színházi előadások és tematikus közösségi események szerepelnek. A Gasztro Porta hosszú távon olyan találkozóhellyé szeretne válni, ahol a gyerekek szórakozás közben tanulnak is. Olyan értékeket sajátíthatnak el, amelyek a vidéki élet részei voltak, és ma is fontosak.
A Porta programjai között olyanok is vannak, amelyek a gyerekek számára különösen vonzóak lehetnek. A látogatók megismerkedhetnek a solymászat és az íjászat alapjaival, kipróbálhatják a táncházat, és bepillanthatnak a színjátszás kulisszái mögé. A solymászat 2012 óta magyar vonatkozásban is része az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szereplő, több országot érintő elemnek. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO legjobb megőrzési gyakorlatainak regiszterébe.
Ezek a programok mind a részvételre épülnek. Kelemen Róbert szerint a látogató a Portán megfogja az eszközöket, megtanul egy mozdulatot, megkóstol egy ételt, és meghallgat egy történetet. Egy gyereknek egy íj vagy egy táncmozdulat kipróbálása sokszor többet mond, mint egy tárlat felirata.
A tanoda a hazai oktatásban bevett forma. A tanodák a kilencvenes évek óta működő, iskolán kívüli programok, amelyek hátrányos helyzetű gyerekeknek segítenek a tanulásban és a felzárkózásban. Kezdetben civil szervezetek indították őket, később állami és uniós forrásból is támogatták a működésüket.
A tanodák jellemzően hat éves kortól a középiskolai felvételiig foglalkoznak a gyerekekkel. A tanulási segítség mellett közösségformáló programokat szerveznek, együtt főznek és étkeznek, játszanak és kirándulnak. A hangsúly a gyerek személyiségének egészén és a kapcsolatok építésén van, nem kizárólag a tantárgyakon.
A Gasztro Porta tanoda jellegű műhelyeket tervez. A forrásokból nem derül ki, hogy ezek pontosan milyen formában működnek majd. A Porta profiljába ugyanakkor jól illeszkedik a közös főzés, a kézművesség és a közösségi programok, amelyek a tanodák eszköztárának is részei.
Kelemen Róbert a hagyományról egy interjúban úgy beszélt, mint olyan tudásról, amelyet érdemes továbbadni.
„A hagyomány nem nosztalgia, hanem tudás.”
Szerinte ezek a hagyományok adják azt a fajta stabilitást és identitást, ami sok embernek hiányzik ma. A Porta kiállításain helyi művészek alkotásai, kézműves tárgyak és népi viseletek mellett olyan mesterségek bemutatói is helyet kapnak, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, pedig a térség identitásához szorosan kötődnek. A gyerekek számára ezek a bemutatók azt is megmutatják, hogyan éltek és dolgoztak régen a Szamos mentén.
A felnőttek és a fiatalok számára kulturális estek, színházi előadások és tematikus közösségi események szerepelnek a tervekben. A színjátszásnak Cégénydányádon előzménye is van, a faluban korábban pajtaszínház indult. A Porta programjai között a színjátszás kulisszái mögé is be lehet pillantani.
A táncház a néptánc és a népzene kedvelőinek szól. Kelemen Róbert egy interjúban arról beszélt, hogy szeretné, ha az emberek belehallgatnának a táncház ritmusába. A táncház jellegéből adódóan közösségi program, ahol a résztvevők együtt tanulják és járják a táncokat.
Kelemen Róbert a programok számáról azt mondta, hogy nem az a lényeg.
„De nem a mennyiség a lényeg, hanem az élmény minősége. Olyan programokat szeretnénk, amelyekhez az emberek kötődnek.”
A projekt kiemelt szerepet szán a helyi termelőknek és kézműveseknek. A Gasztro Porta ajándékboltjában az Adj Isten Szatmárban termékei mellett helyi készítők portékái is megtalálhatók lesznek. A Porta ezzel a régió gazdaságát és identitását is támogatja.
A bolt a Porta Értéktára. A polcokon házi szilvalekvárok, kézműves csokoládék, tészták, mézek, kézműves portékák, valamint az Adj Isten Szatmárban humoros, vidéki témájú ajándéktárgyai kapnak helyet. Mellette nyílik a Szatmári Kávéház, amely saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket. A kávéház olyan pont a Portán, ahová a helyiek program nélkül is betérhetnek.
Az Adj Isten Szatmárban kezdeményezés 2014 óta működik. Az indulásakor az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok eljussanak a vásárlókhoz. Kelemen Róbert szerint a kezdeményezés célja mindig is az volt, hogy értéket teremtsen, vonzóvá tegye a vidéket a fiatal családok számára, és közösséget építsen.
A vidéki települések egyik gyakori kérdése, mi tartja ott a fiatal családokat, és mi vonz oda újakat. Az Adj Isten Szatmárban egyik kimondott célja éppen az, hogy a vidék vonzó legyen a fiatal családok számára. A Gasztro Porta ennek egy központi állomása.
Egy családnak a lakhely kiválasztásakor az is számít, hogy van a közelben olyan hely, ahol a gyerekek hasznosan tölthetik a szabadidejüket, és ahol a szülők is találkozhatnak másokkal. A Porta gyermekfoglalkozásai, műhelyei és közösségi eseményei ilyen lehetőséget adhatnak Cégénydányádon és a környező településeken.
Kelemen Róbert egy interjúban azt mondta, arra a legbüszkébb, hogy sikerült megmutatniuk, a vidéknek és a közösségnek ereje van.
„És ha hiteles módon teremtesz értéket, arra az emberek odafigyelnek.”
Arra a kérdésre, mit érezzen a látogató, amikor belép a Portára, Kelemen Róbert így felelt.
„Azt, hogy megérkezett. Hogy leteheti a telefont, megfoghat egy fakanalat, beülhet egy beszélgetésbe, és részese lehet valaminek, ami őszinte.”
Egy család számára ez a leírás egy közösen töltött délutánt jelent, ahol a szülők és a gyerekek ugyanazzal a tevékenységgel foglalkoznak. A Porta hosszabb távú terveiről Kelemen Róbert azt mondta, hogy öt év múlva egy olyan szellemi és kulturális központként képzeli el, amelyhez jó tartozni. Egy közösségi térnél ez a tartozás a legfontosabb mérce. Az számít, hogy a családok visszajárnak, és a sajátjuknak érzik a helyet.
Aki családdal érkezik a Portára, egy egész napot is eltölthet a faluban. A Gasztro Porta közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett áll. A kúriát a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és négy kiállításnak ad otthont.
A gyerekeknek több érdekes pontja is van. A családtörténeti szobában egy érintőképernyős installáción bárki megtervezheti a saját címerét. A gasztronómiai kiállításon egy 1867 óta fennmaradt szakácskönyv lapozható digitális formában. A természetismereti szoba a Szatmári síkság földrajzáról, növényvilágáról és természetvédelméről szól.
A kúria 14 hektáros parkjában áll egy nagyjából 190 éves platán, amelyet Öreg Hölgynek hívnak. A lombjában madarak fészkelnek, az odúiban denevérek élnek. A parkból látszik a Szamos is. A Porta támogatott fejlesztésének egyik célja, hogy a Porta összekapcsolódjon a kastélyparkkal, így a két helyszín egy sétával bejárható.
A Gasztro Porta az Adj Isten Szatmárban Egyesület projektje. A fejlesztés 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból, a TOP Plusz program keretében valósult meg. A pénzből két hagyományos, magastetős épület újult meg, modern bemutatótermekkel és multimédiás kiállítással.
A Gasztro Porta a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt található. Ha a családod szívesen tölt egy napot vidéken, ahol a gyerekek kipróbálhatnak valamit, a szülők pedig leülhetnek egy kávéra, érdemes felírni a címet. És ha van otthon egy régi családi recept, azt is érdemes magatokkal vinni a Porta szakácskönyvébe.
]]>A Gasztro Porta az első olyan hely Magyarország keleti térségében, ahol a látogatók saját élményeiken keresztül kerülhetnek közelebb a hagyományokhoz. Ebben a cikkben sorra vesszük, milyen programok és kiállítások várják a vendégeket, milyen hagyományokra épülnek, és miért döntött a Porta a részvételre épülő bemutatás mellett.
A Gasztro Porta Cégénydányádon, a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt működik, két felújított, hagyományos magastetős épületben. A fejlesztést az Adj Isten Szatmárban Egyesület valósította meg 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból, a TOP Plusz program keretében. A projekt hivatalos neve Szatmári Gasztro Porta és Értéktár.
A felújított épületekben modern bemutatótermek és egy egyedi, élményközpontú, multimédiás kiállítás kapott helyet. A projekt célja a Szatmári síkság gasztronómiai örökségének és népi kultúrájának megőrzése. A Porta célja, hogy új szereplővé váljon a szatmári kulturális turizmusban, és olyan autentikus élményeket nyújtson, amelyek a vidéki élet értékeit teszik a középpontba.
Az interaktív szemléletnek Cégénydányádon előzménye van. A faluban közösségi disznótorokat tartottak.
Ezek is a részvételre épültek. A disznótor hagyományosan közösségi munka, ahol a résztvevők együtt dolgoznak és együtt esznek. Kelemen Róbert szerint a disznótorokon rengetegen mondták, hogy jó lenne egy állandó hely, ahol ezt az élményt újra és újra átélhetnék. A Gasztro Porta ebből az igényből nőtt ki.
A Porta mögött álló Adj Isten Szatmárban kezdeményezés 2014 óta működik. Kezdetben a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok piacra juttatása volt a célja. Ma egyesületként a Gasztro Porta megvalósítója.
A Gasztro Porta egyik fő erőssége az interaktivitás. A programok célja a bemutatáson túl a bevonás és az élményszerzés. A projektgazda, Kelemen Róbert ezt így fogalmazta meg.
„A hagyomány akkor él, ha megérintjük, ha részt veszünk benne. A Gasztro Porta olyan tér lesz, ahol a kultúra és a közösség természetes módon kapcsolódik össze.”
Egy későbbi interjúban részletesebben is beszélt arról, miért tartja fontosnak ezt a megközelítést.
„A mai világban sok minden átsiklik a kezünk között. Én szeretném, hogy az emberek kézbe vegyék a régi tárgyakat, belehallgassanak a táncház ritmusába, megérezzék, hogy a lekvárfőzésnek is van lelke. Így érthető meg igazán, milyen gazdag örökségünk van.”
A hagyományos kiállításon a tárgy üveg mögött van, a látogató megnézi és elolvassa a feliratot. A Porta ehhez képest azt kínálja, hogy a látogató megfogja az eszközöket, megtanul egy mozdulatot, megkóstol egy ételt, és meghallgat egy történetet. Kelemen Róbert szerint így válik élővé mindaz, amit régen magától értetődőnek tartottak.
A Porta programjai között a táncház az egyik legfontosabb. A látogatók kipróbálhatják a néptáncot, és megismerkedhetnek a táncházak hangulatával.
A táncháznak Magyarországon nemzetközileg is elismert hagyománya van. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatainak regiszterébe. A döntést az UNESCO kormányközi bizottsága az indonéziai Balin hozta meg. Magyarország 2010 márciusában nyújtotta be a felterjesztést, és ez volt az ország második sikeres felterjesztése az UNESCO szellemi örökség listáira, a mohácsi busójárás után.
A táncház módszer a szellemi kulturális örökség átörökítésének magyar modellje. A lényege az, hogy a néptáncot és a népzenét közösségben, közös gyakorlással adják tovább. Ez pontosan illeszkedik a Porta szemléletéhez, ahol a hagyományt csinálva lehet megismerni.
A Gasztro Portán a látogatók megismerkedhetnek a solymászat és az íjászat alapjaival is. Ez a két program különösen a családok és a gyerekek számára lehet vonzó, hiszen olyan tevékenységet lehet közelről megnézni és kipróbálni, amellyel a hétköznapokban ritkán találkozik az ember.
A solymászat hagyománya szintén nemzetközi elismerést kapott. Az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján a solymászat több ország közös elemeként szerepel, és 2012 óta Magyarország is a felterjesztő országok között van. Ugyanabban az évben került fel a listára a matyó hímzés is.
A Porta forrásai nem részletezik, milyen formában zajlanak majd ezek a bemutatók. Annyi biztos, hogy a cél itt is az alapok megismerése és a kipróbálás, összhangban a Porta egészének részvételre épülő szemléletével.
A látogatók betekinthetnek a színjátszás kulisszái mögé is. A Porta programjai között színi előadások is szerepelnek, és a vendégek a színpadi munka hátterét is megismerhetik.
A színjátszásnak Cégénydányádon előzménye is van. Egy 2021 októberi beszámoló szerint a faluban pajtaszínház működik, a turisztikai fejlesztések között lovarda és nemesi udvar is szerepel. A Gasztro Porta ezekhez a kezdeményezésekhez kapcsolódik, és egy állandó helyszínt ad a közösségi és kulturális programoknak.
A Porta kínálatában különböző kézműves foglalkozások is helyet kapnak. A kiállításokon olyan mesterségek bemutatói szerepelnek, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, pedig a térség identitásához mindig szorosan kötődtek.
A kézművesség a Porta több részében is megjelenik. A kiállítások kézműves tárgyakat mutatnak be, a foglalkozásokon a látogatók maguk is kipróbálhatják a mesterségeket, a Porta Értéktárában pedig a térség kézműveseinek portékái kaphatók. Az Értéktár polcain házi szilvalekvárok, kézműves csokoládék, tészták, mézek, és az Adj Isten Szatmárban humoros, vidéki témájú ajándéktárgyai is helyet kapnak.
Kelemen Róbert egy interjúban a hagyományról úgy beszélt, mint továbbadható tudásról.
„A hagyomány nem nosztalgia, hanem tudás.”
Szerinte ezek a hagyományok adják azt a stabilitást és identitást, ami sok embernek hiányzik ma. A kézműves mesterségek ennek a tudásnak a legkézzelfoghatóbb formái, mert egy mozdulatot, egy technikát a legkönnyebb úgy megtanulni, ha valaki megmutatja.
A kiállítások között helyi művészek alkotásai és népi viseletek is szerepelnek. A Porta így egyszerre mutatja be a térség mai alkotóit és a régi öltözködési hagyományokat. A helyi művészek jelenléte azt is jelzi, hogy a Porta a mai szatmári kultúrát is bemutatja, a múlt mellett.
A kiállítások a Porta multimédiás bemutatójával együtt adnak képet a Szatmári síkság népi kultúrájáról. A projekt dokumentumai szerint a kiállítás új technológiákra épül, és élményközpontú.
A Gasztro Porta nevében is ott van a gasztronómia, és a konyha a kiállítások mellett a Porta másik fő témája. A Portán gasztronómiai bemutatók is lesznek, és működik egy interaktív szakácskönyv, amelybe minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit. A cél egy olyan gyűjtemény, amely hosszú távon megőrzi a szatmári ízeket.
A szatmári konyha egyik legismertebb terméke a szatmári szilvalekvár, amely 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban. Hagyományosan cukor és tartósítószer nélkül, hosszú főzéssel készül, főleg besztercei szilvából. Kelemen Róbert a lekvárfőzésről azt mondta, hogy annak is van lelke, és ezt szeretné megéreztetni a látogatókkal.
A Porta részeként nyílik a Szatmári Kávéház is, amely saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket. A kiállítások és programok után itt lehet leülni és beszélgetni.
A Gasztro Porta közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett áll, és a támogatott projekt egyik célja, hogy a Porta összekapcsolódjon a kastélyparkkal. A klasszicista kúriát báró Kende Zsigmond építtette, az építés éve 1833. Ma a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és négy kiállításnak ad otthont.
A kúria kiállításai is építenek interaktív elemekre. A családtörténeti szobában a Kölcsey és a Kende család története látható, és egy érintőképernyős installáción bárki megtervezheti a saját címerét. A gasztronómiai kiállítás az úri és a paraszti konyha kapcsolatát mutatja be, és itt egy 1867 óta fennmaradt szakácskönyv is lapozható digitális formában. A nemesi szalon korabeli bútorokkal mutatja be a nemesi életmódot, a természetismereti szoba pedig a Szatmári síkság földrajzáról, növényvilágáról és természetvédelméről szól.
A két helyszín jól kiegészíti egymást. A kúria a nemesi múltat és a térség természeti értékeit mutatja be, a Porta a paraszti hagyományokat, a mesterségeket és a mai közösségi életet. A kúria 14 hektáros parkjából látszik a Szamos, és itt áll egy nagyjából 190 éves platán is, amelyet Öreg Hölgynek hívnak.
A Gasztro Porta interaktív programjai több közönségnek szólnak. A gyerekes családokat a solymászat, az íjászat és a kézműves foglalkozások várják. A néptánc kedvelői a táncházban, a színház iránt érdeklődők a színi előadásokon és a kulisszák mögötti bemutatókon találnak programot. A szatmári konyha iránt érdeklődők a gasztronómiai bemutatókon, a kávéházban és az Értéktárban.
Aki egy napot tölt Cégénydányádon, a Portát és a szomszédos kúriát egyetlen sétával bejárhatja. Érdemes egy régi családi receptet is magával vinnie, mert a Porta interaktív szakácskönyvébe bárki feltöltheti a sajátját. A gyűjtemény így minden látogatóval bővül, és a vendég a kiállítások megnézése után maga is hozzátesz valamit ahhoz, amit a Porta bemutat. Kelemen Róbert üzenete azoknak, akik még csak hallottak a helyről, rövid.
„Azt, hogy jöjjenek el. Itt a hagyomány nem teher és nem tananyag, hanem élmény. És ezt szeretnénk mindenkinek megmutatni.”
]]>