Kevés település mondhatja el magáról, hogy egy tudatosan épülő, regionális kulturális központ születik a határain belül. Cégénydányád évek óta azon dolgozik, hogy a vidék vonzó és élhető legyen. A hatszáz fő körüli község a megye keleti részén, a Szamos partján fekszik. Az elmúlt években pajtaszínház, lovarda és egy helyi termékeket forgalmazó márka is indult itt.
A most induló Gasztro Porta ennek a folyamatnak az egyik legerősebb eleme. A Dózsa György utcában két hagyományos, magastetős épület újult meg, modern bemutatótermekkel és multimédiás kiállítással. A fejlesztést az Adj Isten Szatmárban Egyesület valósította meg 279,27 millió forint vissza nem térítendő uniós támogatásból.
A projektről Kelemen Róberttel beszélgettünk. Arról kérdeztük, mit jelent neki személyesen a Porta, miért épít közösségi teret egy kis faluban, és hogyan lehet a hagyományt úgy továbbadni, hogy a mai embernek is legyen köze hozzá. A válaszok közé háttérinformációkat is tettünk.
Egy hosszú évek óta érlelődő elképzelés
Mit jelent önnek ez a projekt személyesen?
Számomra a Gasztro Porta sokkal több egy újabb fejlesztésnél. Ez egy hosszú évek óta érlelődő elképzelés, válasz arra a kérdésre, hogyan őrizhetjük meg a szatmári kultúrát úgy, hogy közben a mai ember számára is élhetővé és vonzóvá tesszük.
A kérdés, amelyre Kelemen Róbert választ keres, sok vidéki település előtt ott áll. A hagyományokat őrizni lehet múzeumban, archívumban, fesztiválokon. A Porta azt a megoldást választotta, hogy a hagyományt a hétköznapi közösségi élet részévé teszi. A Porta ötlete a faluban tartott disznótorokon született, ahol a résztvevők maguk kérték, hogy legyen egy állandó hely, ahol ez az élmény megismételhető.
Az Adj Isten Szatmárban filozófiája
Hogyan illeszkedik ez az Adj Isten Szatmárban filozófiájába?
Teljesen szervesen. A projekt célja mindig is az volt, hogy értéket teremtsünk, vonzóvá tegyük a vidéket a fiatal családok számára, és közösséget építsünk. A Gasztro Porta ennek egy központi állomása.
Mi az Adj Isten Szatmárban
Az Adj Isten Szatmárban 2014 óta működik. Az induláskor az volt a célja, hogy a helyi kézműves termékek, a lekvárok és a párlatok eljussanak a vásárlókhoz. Ma egyesület áll mögötte, amely a Gasztro Porta megvalósítója. A márka humoros, vidéki témájú ajándéktárgyai a Porta Értéktárában is kaphatók lesznek, a helyi termelők és kézművesek portékái mellett.
A három cél, amelyet Kelemen Róbert megnevez, a Porta minden részében visszaköszön. Az értékteremtést az Értéktár és a helyi termékek képviselik. A fiatal családokat a gyermekfoglalkozások, a tanoda jellegű műhelyek és a kézműves napok célozzák. A közösségépítés pedig maga a tér, ahová a helyiek és a vendégek is betérhetnek.
A tanoda szó a hazai oktatásban egy bevett formát jelöl. A tanodák a kilencvenes évek óta működő iskolán kívüli programok, amelyek hátrányos helyzetű gyerekeknek segítenek a tanulásban és a felzárkózásban. A tanulás mellett közösségi programokat, közös főzést, játékot és kirándulást is szerveznek. A Porta programjai között ilyen tanoda jellegű műhelyek is szerepelnek.
„A közösség akkor él, ha találkozik.”
Miért kell közösségi tér egy faluba
Miért volt fontos létrehozni egy ilyen közösségi teret?
Mert a falvak akkor működnek jól, ha az emberek találkoznak. Ha vannak helyek, ahol megállnak, beszélgetnek, alkotnak, tanulnak egymástól. A Gasztro Porta ezt teremti meg, egy helyet, ahova jó belépni.
A Gasztro Porta a falu közösségi életét egy olyan hellyel bővíti, amely egyszerre kiállítóhely, rendezvénytér, közösségi tér és gasztronómiai bemutatóhely. A Szatmári Kávéház saját pörkölésű kávéval várja a vendégeket, és a vidéki találkozások természetes helyszíne lehet.
Mellette nyílik az Értéktár, ahol helyi termékek kapnak helyet. Házi szilvalekvárok, kézműves csokoládék, tészták, mézek és kézműves portékák mellett az Adj Isten Szatmárban ajándéktárgyai is kaphatók lesznek. Egy közösségi térnek szüksége van olyan pontokra, ahová az ember program nélkül is betérhet, és a kávéház és a bolt ezt a szerepet tölti be.
A programok, és ami fontosabb a mennyiségnél
Milyen programok várják majd a látogatókat?
Táncház, kézműves műhelyek, színi előadások, gyermekfoglalkozások, kulturális estek, gasztronómiai bemutatók. De nem a mennyiség a lényeg, hanem az élmény minősége. Olyan programokat szeretnénk, amelyekhez az emberek kötődnek.
A táncház és a solymászat nemzetközi elismerése
A felsorolt programok egy része nemzetközileg is elismert hagyományra épül. A magyar táncház módszer 2011 novemberében került fel az UNESCO szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló legjobb gyakorlatainak regiszterébe. Ez volt Magyarország második sikeres felterjesztése az UNESCO szellemi örökség listáira, előtte csak a mohácsi busójárás szerepelt rajta.
A Porta kínálatában a solymászat és az íjászat alapjai is szerepelnek. A solymászat 2012 óta magyar vonatkozásban is része az UNESCO emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listáján szereplő, több országot érintő elemnek. A színjátszásnak Cégénydányádon már korábban is volt helye, a faluban pajtaszínház működik.
„A hagyomány nem nosztalgia, hanem tudás.”
Hagyomány mint továbbadható tudás
Sokan úgy gondolják, a hagyományok a múlt részei. Ön hogyan látja ezt?
Én azt gondolom, a hagyomány nem visszafelé tekintés. Sokkal inkább olyan tudás, amit érdemes továbbadni. Ezek adják azt a fajta stabilitást és identitást, ami sok embernek hiányzik ma.
Az értéktárak rendszere
Azt a gondolatot, hogy a helyi hagyomány gyűjthető és továbbadható érték, Magyarországon törvény is rögzíti. A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény teremtette meg a települési értéktárak és értéktár bizottságok jogi keretét. Az úgynevezett értékpiramis alján a települési és tájegységi értéktárak állnak, felettük a megyei és ágazati értéktárak, a csúcson a Magyar Értéktár és a Hungarikumok Gyűjteménye.
Az értékeket nyolc szakterület szerint rendszerezik, köztük az agrár és élelmiszergazdaság, a kulturális örökség és a turizmus. Az értékjavaslatokat a közösség tagjai terjesztik elő, és ugyanennek a közösségnek a tagjai döntenek róluk. A Porta Értéktára a nevével is ehhez a hagyományhoz kapcsolódik, a polcain a térség termékei kapnak helyet.
A szatmári konyha egyik terméke már eljutott a piramis felső szintjére. A szatmári szilvalekvár 2015 óta kiemelkedő nemzeti értékként szerepel a Magyar Értéktárban.
A részvétel mint módszer
A Gasztro Porta hogyan segíti ezt a továbbadást?
Úgy, hogy a látogató nemcsak néz, hanem részt vesz. Megfogja az eszközöket, megtanul egy mozdulatot, megkóstol egy ételt, meghallgat egy történetet. Így válik élővé mindaz, amit régen magától értetődőnek tartottunk.
A részvétel legkézzelfoghatóbb formája a Porta interaktív szakácskönyve. Minden látogató feltöltheti a saját családi receptjeit, így a gyűjtemény a vendégekkel együtt bővül. A cél egy olyan gyűjtemény, amely hosszú távon megőrzi a szatmári ízeket és a gasztronómiai hagyományokat.
A kiállítások is erre a gondolatra épülnek. Helyi művészek alkotásai, kézműves tárgyak és népi viseletek mellett olyan mesterségek bemutatói kapnak helyet, amelyek az elmúlt évtizedekben háttérbe szorultak, pedig a térség identitásához szorosan kötődnek. A bemutatókon a látogató kipróbálhatja azokat a mozdulatokat, amelyek régen a vidéki élet természetes részei voltak.
„Szatmárnak ma is van mondanivalója.”
A vidék ereje
Mire a legbüszkébb eddig a projekt kapcsán?
Talán arra, hogy sikerült megmutatnunk, a vidéknek van ereje. A közösségnek van ereje. És ha hiteles módon teremtesz értéket, arra az emberek odafigyelnek.
A figyelem Cégénydányád esetében mérhető is. A Gasztro Porta fejlesztése a TOP Plusz programból száz százalékos támogatást kapott. Egy hatszáz fős faluban ez jelentős fejlesztés.
A Porta öt év múlva
Hogyan képzeli a Gasztro Portát öt év múlva?
Úgy, mint egy olyan helyet, amelyet nemcsak a környék, hanem az egész ország ismer. Egy szellemi és kulturális központot, amelyhez jó tartozni.
Ahhoz, hogy egy hely országosan ismert legyen, sok vendégnek kell eljutnia oda. A Porta ebben a szomszédjára is támaszkodhat. A Gasztro Porta közvetlenül a Kende család egykori kúriája mellett áll. A klasszicista épületet báró Kende Zsigmond építtette, az építés éve 1833. Ma a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezeli, és négy kiállításnak ad otthont. A támogatott projekt egyik kimondott célja, hogy a Porta összekapcsolódjon a kastélyparkkal.
A kúria négy kiállítása közül a nemesi szalon korabeli bútorokkal mutatja be a nemesi életmódot. A családtörténeti szobában a Kölcsey és a Kende család története látható, és egy érintőképernyős installáción bárki megtervezheti a saját címerét. A gasztronómiai kiállítás az úri és a paraszti konyha kapcsolatáról szól, a természetismereti szoba pedig a Szatmári síkság földrajzáról és növényvilágáról. A kúria oromzatán Kölcsey Ferenc sorai olvashatók, amelyeket a költő Kende Zsigmond kérésére írt. A 14 hektáros parkból ma is látszik a Szamos.
Az Értéktár termékeinek online értékesítése is ebbe az irányba mutat. A tervek szerint a szatmári termékek így országosan és nemzetközi szinten is megjelenhetnek, és a Porta a falun kívül is jelen lesz.
A Gasztro Porta a Dózsa György utca 11. és 13. szám alatt, a Kende kúria szomszédságában található. Aki egy napot Cégénydányádon, a Szamos partján töltene, ott megtalálja azt a közösségi teret, amelyről Kelemen Róbert ebben az interjúban beszélt.
